És sokat ügyesedtél!
Gondolod, Molto?
Igen. Lapozz csak vissza a kotta elejére és próbálj eljátszani valamit! Na, hogy megy?
Könnyedén!
Na, látod! Pedig emlékszem, hogy eleinte összekeveredtek az ujjaid!
Ne is mondd! De aztán jött az ujjrend – a jó barát – és persze Te, Molto!
Azért Te is kellettél hozzá! Ha nem gyakoroltál volna bizony nem jutottál volna előre. Magadnak köszönheted, amit elértél!
Azért, azt hiszem, van még mit tanulnom.
Tanulni mindig van mit! Ez a legfontosabb szabály!
Még az ujjrendnél is fontosabb?
Sokkal fontosabb!